• pic1
  • pic2
  • pic3
  • pic4

Horváth J. Ferenc

Okleveles villamosmérnök 1943. február 27-én született Somlójenőn. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar, Erősáramú Szakán végzett 1968-ban. Közel húsz éven át az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyeletnél (korábban Országos Villamosenergia Felügyelet) dolgozott, mint előadó, főelőadó, osztályvezető, főosztályvezető-helyettes. 1985-től hat éven át az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (korábban Ipari Minisztérium) főosztályvezetője. A Magyar Energia Hivatal(MEH) alapitó tagja , 1994-től a Hivatal energiaszolgáltatási igazgatója, mb. főigazgatója, majd 2002-től elnökhelyettese, 2003. októberétől 2009. szeptember 1-jéig pedig elnöke.

Jelentős szerepet vállalt a villamosenergia- és a földgázpiac nyitásának előkészítésében és a piaci működés megvalósításában. Aktívan részt vett az EU 96/92/EC sz. és 2003/54/EC sz. "régi és új" direktívája (a villamos energia belső piacának közös szabályai), valamint az EU 98/30/EC sz. és 2003/55/EC sz. "régi és új" direktívája (a belső földgázpiac egységes szabályozása) hazai adaptációjában.

Több mint ötven szakcikket publikált a hazai folyóiratokban, intézeti kiadványokban, a szakmai konferenciákon közel száz előadást tartott. Az elmúlt évtizedekben több szakmai folyóirat szerkesztő bizottságának tagja, és számos energetikai statisztikai kiadvány főszerkesztője.

Tagja az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) Ügyvezető Bizottságának és Műszaki Tudományos Tanácsának, az ETE MEH helyi csoportjának , a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek és a Magyar Energetikai Társaságnak, továbbá a Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetségének. 1999-től a MTA Műszaki Tudományok Osztálya Energetikai Bizottság állandó meghívott tagja.

A negyven éves szakmai pályafutása alatt számos állami és szakmai kitüntetésben - többek között Eötvös Dij(2002), Dr Szabó Imre Díj(2008), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje(2004) és Középkeresztje(2009) - részesült.

Horváth J. Ferenc fontosnak tartotta az együttműködést a társadalmi szervezetekkel. Kiemelt figyelmet fordított az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületre és a Magyar Elektrotechnikai Egyesületre, mint az energetika különböző szakterületeit összefogó szervezetekre. Rendszeresen részt vett az Egyesületek által szervezett szakmai fórumokon és tájékoztatást adott az aktuális energiapolitikai témákról, a Hivatal tevékenységéről. Kereste a lehetőséget a szakmai konzultációra, meghallgatta és figyelembe vette az Egyesületek testületeinek és tagjainak javaslatait az energiapolitika alakításában, a jogszabályok kidolgozásában.