• pic1
  • pic2
  • pic3
  • pic4

Wiegand Győző

Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikusi szakán kezdte, ahonnan két évfolyam elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára ment át. Itt szerzett diplomát 1958-ban. Később levelezőként még a hőerőmű gépész szakot is elvégezte.

Frissen végzett mérnökként az Erőmű Trösztnél nyert felvételt, ahonnan 1 év üzemi gyakorlatra az Újpesti Erőműhöz helyezték ki. Ennek letelte után két évig a Tröszt hőtechnikai szolgálatánál dolgozott, majd az akkor épülő Oroszlányi Hőerőműnél kapott osztályvezetői állást. Az erőmű üzembe helyezését követően, a Nehézipari Minisztériumban alkalmazták csoportvezető főmérnöki munkakörben.

1973-ban kinevezték az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet (ÁEEF) főmérnökének. 1978-ban az intézmény igazgató helyettese, 1979-ben pedig az igazgatója lett. Ez a szervezet foglalkozott abban az időszakban az ország energia tervezésével, energiagazdálkodásával, készítette az energia mérlegeket, energia statisztikát, vizsgálta és ellenőrizte az energetikában és a vegyiparban működő veszélyes berendezéseket. Irányításával alakult meg és működött az Energia Felügyeleten belül a Nukleáris Biztonsági Osztály, amely felkészült a magyar nukleáris biztonság hatósági feladatainak ellátásra. Az atomerőmű sikeres üzembe helyezéséért és biztonságos működéséért magas kormánykitüntetésben részesült. Nagyrészt az Energia Felügyelet Nukleáris Biztonsági Főosztályának szakembereiből alakult meg 1991 januárjában az Országos Atomenergia Hivatal, amelynek létrehozásában Wiegand Győző kezdeményezőleg és aktívan részt vett.

Az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyeletnek a rendszerváltást követően lényegében négy utódszervezete lett: a Magyar Energia Hivatal, a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal, az Energiaközpont Kht. és az Országos Atomenergia Hivatal. 1991-től itt tevékenykedett tovább, mint a Nukleáris Biztonsági Főfelügyelet vezetője, majd a Hivatal vezetőjének főtanácsadója volt. Innen 2000-ben vonult vissza.

Tagja volt az MVM Tröszt felügyelő bizottságának, majd a Távfűtő Művek felügyelő bizottságának. 1994-1999-ig a MOL, 2002-2005-ig a Magyar Villamos Művek Rt. igazgatóságának tagja volt, 2005- től pedig a Magyar Villamosenergia Rendszerirányító Rt. igazgatóságában tevékenykedik.

Wiegand Győző 1966 óta tagja az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek. Az Egyesület 1982-ben főtitkár-helyettessé, majd 1986-ban főtitkárrá választotta. A főtitkári feladatokat 15 évig, 2001-ig látta el, azóta az Egyesület elnökhelyettese és ügyvezetője. Eredményes egyesületi tevékenységéért Szikla Géza díjban, Szabó Imre díjban és MTESZ-díjban részesült.

Wiegand Győző aktív tevékenységének egészét az energetika szakterületén folytatta. Mind a villamos energetika, mind az olaj- és gázipar, az energiagazdálkodás, valamint az atomenergetika területeivel több éven keresztül foglalkozott, e szakterületeken számos publikációja jelent meg, s nagyszámú előadást tartott. Nyugdíjasként is aktív szervezője az ETE szakmai tevékenységének, részt vesz az Egyesület állásfoglalásainak kimunkálásában, az ország energia politikáját megalapozó szakmai bizottságok munkájában. 2008-ban Március 15. alkalmából az energetikában folytatott tevékenysége alapján Eötvös Loránd Díjjal tüntették ki.